Jázmin (15) pályaműve

A kategóriák között keresgélve, mikor megláttam a Nyugi, semmi stressz! kategóriát, tudtam, hogy ez lesz az, amiről igazán őszintén, a lelkem mélyéről fogok tudni beszélni és kifejteni a gondolataimat. Ugyanis én is a stressz hálójából próbálok nagy erővel kiúszni.

Maximalistaként mindig a tökéletességre való törekvés, másoknak való megfelelés és a kudarctól való félelem az, ami kiváltja bennünk a stresszt és a szorongást. Ilyenkor kibillenünk lelki egyensúlyunkból, és tudat alatt a testi és a szellemi egészségünk harmóniája is felborul. Van úgy, hogy nem látunk túl a házimunkán, a tanulnivalókon, és egyfajta pánikérzet uralkodik el rajtunk. Az agyban ilyenkor a stresszért, valamint a szorongásért felelős részek felerősödnek, és nem hagynak tisztán látni minket.

Traumák, hosszabb ideig tartó konfliktusok vagy félelmek során tartósabb stresszhelyzet miatt súlyos problémák, betegségek jöhetnek létre. Ez hatással van a szív- és érrendszerre, megnöveli az infarktus és a stroke kockázatát. Szaporább légzést vagy akár pánikrohamot is eredményezhet. Az emésztési szervrendszerre is szerteágazó hatása van a stressznek, ami lehet hányás, hasmenés, súlyosabb esetben akár gyomorfekély is. Sokan a feszültség oldására alkoholhoz nyúlnak, vagy rászoknak a dohányzásra, ami további egészségügyi kockázatot is jelent. A mai civilizált társadalomban mindenki az anyagi és a tárgyi javakat hajszolja, azt gondolva, hogy ezek birtoklása szerez majd örömöt és boldogságot. A minél több lexikális tudás elsajátítása sok fiatalnak nehézséget okoz, de nem tudják a szorongásukat elengedni, mert tudják, hogy ezzel tudnak csak majd boldogulni a jövőben.

Azt gondolom, nagyon nagy probléma az online léthez való görcsös ragaszkodás és a közösségi médiafelületeken való állandó jelenlét. Mindennapos feszültséget generál, hogy azzal szembesülünk nap mint nap, hogy mások szebbek, jobbak, okosabbak, tehetősebbek, és számunkra pedig mindezek elérhetetlennek tűnnek. A kisebbek el sem tudnak igazodni a sok információ között, nem tudják, mi a valóság és mi nem az. Ezek hatására egyre fiatalabb generációkat érint a folyamatos feszültség és idegesség, és ennek hatására akár a depresszió is kialakulhat.

Észre sem vesszük, hogy elmegy mellettünk az élet. Sokszor már nem az a cél, hogy éljünk, hanem hogy túléljünk.

Meg kell próbálnunk rendet teremteni magunkban és elengedni a számunkra frusztrációt okozó dolgokat. El kell fogadnunk, hogy mi is hibázhatunk, nem sikerülhet mindig minden. Egyszer valaki azt mondta, hogy éljek a csatamezőn, ahol előfordulhat, hogy pofonok érnek, de nem menekülsz el. Viszont ha félünk, stresszelünk, és csak az az egy bizonyos mondat: „a mi lesz, ha” jár a fejünkben, elmenekülünk, és lemaradunk lehetőségekről és tapasztalatokról. A szeretet néha megoldás lehet mindenre, ha valaki trauma vagy konfliktus csapdájában van, fontos, hogy legyen körbevéve olyanokkal, akik biztonságérzetet, szeretetet, gondoskodást biztosítanak neki.

Tudnunk kell, mely dolgok az igazán fontosak az életben, és fektessünk azokra nagyobb hangsúlyt. Ne hagyjuk, hogy a rossz dolgok eluralkodjanak rajtunk. Vegyük észre az apró hétköznapi örömöket. Feszültségünk levezetésére kezdjünk el sportolni, mozogni, legyünk kint a szabadban. Foglalkozzunk többet azokkal a dolgokkal, amelyek számunkra örömet szereznek és kibillentenek a mindennapok szürkeségéből. Meditálhatunk is, hogy a lelkünk, ha csak kis időre is, de megnyugvásra leljen. Le kell győznünk önmagunkat, de az önmagunk felett aratott győzelemhez vezet a legnehezebb út. Ha baj van, merjünk segítséget kérni, és hagyjuk, hogy segítsenek.

„Az elménk a kék ég. Vannak napok, amikor felhők borítják és lesznek napok, amikor beborul és viharos, de ezeken túl mindig ott lesz a napsütés és a tiszta ég, csak vissza kell találnunk.” (Andy Puddicombe)