Kincső (11) pályaműve

“A fák, a növények, az állatok a legfontosabb dolgok közé tartoznak. A fák adnak levegőt. Tudom, hogy ezt már mindenki tudja, de jó volna, ha tényleg ez volna a legfontosabb!”

Lehet, hogy már milliárd éve létezik, de mégis csak egy van belőle! Én most ötödikes vagyok, és mindig is csak az lesz a célom, hogy megvédjem, hogy megvédjük. Százezer ember, százezer kár. Az emberek saját maguk ellen védhetik csak meg a Földet, mert mi vagyunk a hibások. A Mi hibánk, hogy az ózonréteg kilyukad, hogy bekövetkezett a globális fölmelegedés. Mi vagyunk mindezeknek az okozói, és ha ezen nem tudunk segíteni, hamarosan baj lesz.

Lehet, hogy a mi időnkben nem fog a Földdel semmi sem történni, de a következő emberek, akik már a mi unokáink lesznek, meg fognak halni, ha nem teszünk semmit. Vannak nagy világszervezetek, van az elektromos kocsi, ez jó, de kevés! Ha próbálkozunk, sikerülni fog, azt tudom! Én mindig is természetvédő akartam lenni, és még most is az akarok lenni. Az emberek elkezdték hanyagolni a természetvédelmet. Még ha egy hangyát is letaposol, akkor is megfosztasz valakit az élettől. A barátaimmal mi már próbálkoztunk, csináltunk sok mindent, hogy sikerüljön. Először a pálmaolaj ellen kampánytoltunk, mert a pálmaolaj előállítása az őserdők kihalásához vezet. Ezt akartuk elérni, hogy az emberek ne vegyenek pálmaolajos ételt. De nem sikerült, mert a Nutella is ezek közé tartozott. Nagyon nagy butaság volt tőlünk, már rájöttem. Mert nem a pálmaolaj ellen harcoltunk, hanem a Nutella ellen, hogy ne vegyenek többet, mert akkor tönkreteszik az esőerdőt, mert akkor egyre több pálmafát fognak ültetni a dzsungel helyére. Azóta mindenki csak úgy hív minket, hogy a „nutellások”, és akkoriban mindenki az iskolában csak azért is mogyorókrémet evett. Aztán gyűjtöttünk a Hortobágyi Madárkórháznak pénzt, az nem volt annyira rossz, akkor senki se csúfolt, meg senki se csinálta az ellenkezőjét, sőt fecskéket ereszthettünk szabadon, ami szuper volt! A Madárkórház nagyon örült a pénznek, ételt és gyógyszert vesznek belőle a beteg madaraknak.

A Földből CSAK EGY VAN. Már csomószor próbálkoztam a barátaimmal, mert ők is természetvédők akarnak lenni, hogy mitévők legyünk, hogy megvédjük ezt a Földet. Szeressük, tegyünk érte! Nagyon sok mindent meg lehet érte tenni, de mi mégsem tesszük meg. Mindig azt mondjuk mindenkinek, hogy mi vagyunk a nagy természetvédők, pedig közben csak néhányszor gyűjtöttünk pénzt a Madárkórháznak, Noszvajon, ahol lakunk, patakot takarítunk, szelektíven gyűjtjük a szemetet, kampányoltunk a pálmaolaj ellen, plakátokat készítünk, aláírást gyűjtünk, csomó ilyesmit csinálunk már három éve, de ez még semmi. Persze a világnak ez is segít. Az is, ha elültetsz egy növényt, de én még többet akarok tenni érte!

Szerintem a természet mindig úgy lesz szép, ahogy volt, nem ahogy van. Ahogy volt! Én azt mondom, hogy legyen a Földünk zöld és ne szürke, bár erre nincs sok esély most már, de én még mindig azt remélem. Emlékszem, hogy ötévesen az összes barátunkkal még fára másztunk meg játszottunk kint az udvaron. Most már az összes osztálytársam elkezdett gépezni, nem foglalkozik már a kinti természettel, talán már nem is akar meg nem is tud. Az osztálytársaim, amikor eltaposnak valami bogarat, mindig azt mondják, hogy milyen jó móka, ami szerintem nagyon rossz, megfosztanak valakit az élettől.

A fák, a növények, az állatok a legfontosabb dolgok közé tartoznak. A fák adnak levegőt. Tudom, hogy ezt már mindenki tudja, de jó volna, ha tényleg ez volna a legfontosabb!

A jegesmedvéket nagyon sajnálom, mivel leolvadt a jég a birodalmuk alatt. Az az Ő helyük, de az emberek miatt, a klímaváltozás miatt szegénykéknek elolvadt a jegük, kezd elolvadni.

Ha össze tudunk fogni, ha nem is egy nap alatt, egy év alatt meg is védenénk a Földet.

Az iskolánk ökoiskola, jó lenne, ha az egész Földünk is elnyerné az öko címet.

Remélem, hogy zöld lesz!