Viktor (14) pályaműve
„Megtettük az első lépést azon az úton, hogy a jelen problémáit is megoldjuk.”
Az emberiség a múltban is követett el hibákat, csupán a nagyobb haszon miatt. Ezek közé tartozik az ózonréteg pusztítása, amely hatalmas károkat okozott és okozhatott volna. Ez az eset és a globális felmelegedés több szempontból is nagyon hasonlít egymásra. A fő különbség azonban a kettő között az, hogy az ózonréteg szerencsére már egyre csak gyógyul, míg a klíma egyre melegszik. A múltban ugyanis képesek voltunk lemondani a nagyobb haszonról, és leállni az ózonpajzsra ártalmas termékek gyártásával. Ilyen szempontból pedig az ózonréteg pusztítása talán mégiscsak hasznos volt: ebből az esetből tanulva talán képesek leszünk csökkenteni a szén-dioxid-kibocsátást.
A klímaváltozás azonban sokkal súlyosabb probléma, és már most is több kárt okoztunk vele a környezetünknek, mint a múltban bármivel is. Vegyük csak példának az egyre szélsőségesebb időjárást, az egyre gyakoribb természeti katasztrófákat, vagy hogy az Antarktisz mérete egyre csak csökken. Az Antarktisz olvadása csak töredéke azoknak a károknak, amiket a globális felmelegedés okoz, de már önmagában is hatalmas csapás lenne, ha az óceán 70 métert emelkedne. Ebben a legrosszabb nem a területek elvesztése, hanem hogy az édesvízkészlet négyötödét elveszítjük. Ez persze sokakat nem zavar, hiszen jelenleg nem tudjuk hasznosítani ezt a vizet, de ez a víz a jövőben nagyon jól jöhet, ugyanis 2100-ra nagyjából 11 milliárd ember fog élni a Földön. A klímaváltozás sok más következménnyel is jár, például a növények számára nem lesz ideális a klíma, és a zöldségek, gyümölcsök, magvak ára megsokszorozódik.
Jelenünk azonban más problémákkal is küzd: az óceánokon valóságos szemétszigetek képződnek, az erőforrásaink pedig rohamosan fogynak. A tengerben a műanyag csapdába ejti az állatokat, vagy akár halálosan meg is sebesítheti őket a szemét. Az óceánok szennyezése viszont ránk, emberekre nézve is veszélyes: a tápláléklánc miatt minden tengeri állat szervezetében vannak mérgek, amelyeket aztán mi is megeszünk.
Van viszont pozitív oldala is a jelennek: a múlt hibáit többé-kevésbé sikerült helyreállítani, és már megtettük az első lépést azon az úton, hogy a jelen problémáit is megoldjuk.
Az viszont, hogy néhány ember igyekszik környezettudatosan élni, jóformán semmit sem ér, mert egy ilyen emberre több olyan ember jut, aki nem. Ennek ellenére azonban a környezettudatos emberek szerepe nagyon fontos, mert ennek köszönhetően lassult a Föld szennyezése, pusztítása. Sok ember azért nem figyel a környezetére, mert:
a) „semmi értelme, csak egyetlen vagyok, semmit sem ér, ha figyelek a környezetemre”,
b) „majd a többiek élnek természettudatosan” vagy mert
c) „a Föld azért van, hogy feléljük!
Egyszer úgyis el fog pusztulni, ha van ember, ha nincs”. Ezekkel a gondolatokkal az a baj, hogy:
a) sokan gondolják így, és ezért nem tesznek semmit, pedig nagy haszna lenne;
b) ha pl. valaki cigarettázik, a körülötte élőket is megfertőzi;
c) hasonlatnak: attól még, hogy egyszer mindenki meghal, nem kell lerövidíteni az életet drogokkal, cigarettával, alkohollal vagy egészségtelen ételekkel.
A probléma nem ott van, hogy sok ember nem figyel arra, hogy csökkentse az ökológiai lábnyomát, hanem hogy a törvény szinte egyáltalán nem korlátozza a benzinnel működő autók gyártását, a le nem bomló anyagok előállítását. Ki kéne szorítani a benzinnel működő autókat és a szén-dioxidot kibocsátó termékeket a piacról, meg kéne emelni a benzines autók költségeit, hogy többen térjenek át az elektromos autókra, és be kéne tiltani a le nem bomló termékeket. Kötelezni kéne az embereket a zöld életmódra, és így lehetne elérni rövid időn belül hatékony eredményt, hogy a jövő nemzedékei is élhetően kapják meg a Földet.
Az emberiség jövőjét sok ember sötéten látja, mert a jelen erre enged következtetni. Ez a következtetés azonban csak akkor lesz igaz, ha az emberek tényleg nem lesznek képesek emberi módra viselkedni és tanulni a múlt hibáiból. Csak akkor lesz sötét az emberiség jövője, ha az emberek állat módjára (csak a saját túlélésükkel, hasznukkal foglalkoznak, nem zavarja őket, ha a teljesen idegen fajtársaik meghalnak vagy szenvednek) nem törődnek mással, nem veszik figyelembe a jövő generációinak sorsát, és csak a saját hasznukkal foglalkoznak.
Az embert többek között az különbözteti meg az állattól, hogy nemcsak a saját, hanem mások kárán is képes tanulni, akár olyanokéból is, akiket soha nem látott vagy hallott személyesen, csak olvasott róla. Bár azt, hogy az emberek képesek tanulni a hibáikból, nap mint nap megcáfolják az apróbb cselekedeteink, ennek ellenére az emberiség valószínűleg fenn fog maradni mint intelligens faj, mert képesek leszünk tanulni saját hibáinkból.
