Albert (12) pályaműve
„Szerintem leginkább a vízre kellene vigyáznunk, mert a víz az élet.”
Az életem egyik legfontosabb kelléke a víz. Legyen az édesvíz vagy sós víz, nekem mindkettő nagyon tud hiányozni, amikor mellőznöm kell. A víz leginkább akkor hiányzik, ha szomjas vagyok vagy koszosnak érzem magam. A tenger élvezete nem létszükségletem, ugyanakkor odavagyok a kék színéért és a tisztaságáért. Alig várom, hogy nyáron megmártózhassak benne. Nagyon jó érzéssel tölt el az engem. S ha már nem vagyok szomjas, tiszta is vagyok és jól érzem magam, akkor mindenem megvan.
Számos tényező befolyásolja a klímánk változását, és ezzel gyorsan okoz szélsőséges időjárást. Még a tudósok sem tudják sajnos, hogy pontosan mi fog bekövetkezni, ha a jelenlegi szokásainkon nem változtatunk, ugyanúgy folytatjuk tevékenységeinket, és nem vesszük észre, hogy mielőbb cselekednünk kell.
Szerintem leginkább a vízre kellene vigyáznunk, mert a víz az élet. Mert a víz a bolygónk jelene és jövője. Ha a tenger élővilágának egysége megbomlik, például a műanyagszennyezések miatt, akkor egyes fajok kipusztulnak, mások pedig elszaporodnak, ezért felborul az egyensúly, aminek az lesz a következménye, hogy kevesebb oxigén fog termelődni benne. Az végzetes lenne.
Ne pazaroljuk és ne szennyezzük tovább vizeinket. Csökkenteni kellene vagy teljesen megszüntetni a szennyező anyagok vízbe juttatását.
Közvetve én is szennyezem a PET-palackokkal és a nejlonzacskókkal a vizeinket. Azért írom ezt, mert sok-sok nejlonzacskót használtunk és PET-palackot halmoztunk fel hétről hétre a családunkkal. Pár éve kezdtük el használni a textiltáskákat. Ma már visszautasítjuk a nejlonzacskókat a boltokban. A palackokat is hamarosan lecseréljük kulacsra. Ennek nem a kulacs hiánya volt eddig az akadálya, hanem a lustaságunk, a „kényelmes PET-palack”. Megvásároltuk, megittuk belőle a vizünket, majd kidobtuk. A kulacsunkkal kicsit többet kell foglalkoznunk, mert a nap elején fel kell töltenünk vízzel, majd nap végén ki kell mosnunk, és másnap újra fel kell töltenünk vízzel. Nem bonyolult, pár percet vesz csak igénybe.
A saját pazarlásaimat is felismertem, rájöttem, hogy nagy pazarló vagyok. Például most már figyelek arra, hogy ne engedjem tusoláskor feleslegesen magamra a vizet. Ezt nem volt könnyű elkezdenem, és nem könnyű betartanom sem, mert az egyik kedvenc lazító tevékenységem volt a nap végén a tus alatt állni csak úgy. Ezért lelkiismeret-furdalásom is van.
Az a tapasztalatom, hogy kis odafigyeléssel észre tudjuk venni a környezetkárosító szokásainkat. Utána pedig el kell határoznunk, hogy változtatunk rajta.
Menni fog!
