Szabolcs (16) pályaműve

Úgy hatodikos koromban megnéztem A hülyeség kora c. filmet, amely szembesített azzal a ténnyel, hogy olyan helyzetbe sodortuk bolygónkat, hogy az átlagosnál több bicajozás és a szemét kukába való kidobása nem sokat segít már azon. Idegesített a tény, hogy tudjuk, mi fog történni velünk, mégsem teszünk ellene. A könnyen megszerezhető luxust, amely nyílegyenesen a vesztünkbe vezet, nem akarjuk elengedni mohóságunk és nemtörődömségünk miatt.

Kolis barátaimmal részt vettünk egy, a Greenpeace által szervezett “Klímavészhelyzet van. CSELEKEDJÜNK!” nevezetű nyilvános eseményen. Az egyik beszédet tartó embertől elhangzott, hogy ne pusztítsuk Isten teremtményét, ami nagyon elgondolkodtatott keresztyén értékrendem miatt. Később egyik barátomat számon kértem, hogy miért nem jelent meg egy ilyen fontos eseményen, aki majd rákérdezett Földünk védelmével kapcsolatos törekvéseimre. Akkor döbbentem rá arra, hogy engem valójában úgy zavar az emberek környezetszennyezése, hogy közben szinte én sem cselekszem másképpen a többségnél. Miután megkérdeztem tőle, hogy ő mit tesz a környezetért, válaszul megmutatta bambusz fogkeféjét, kimérősen vett tusfürdőjét, vászontáskáját és még sok mást, ami az Index.hu által közzétett videóra emlékeztetett, amelyben egy lány bemutatta szemétmentes életét. A videóban elém tárult életmód annyira távolinak tűnt, hogy el nem tudtam képzelni azon a lányon kívül még valakit, aki úgy élne, mint ő. Kolistársam volt az élő példa arra, hogy nem is ördöngösség ez az egész, így hát szeptember 8-án én is elkezdtem a zero waste-életmódot. Az elmúlt 28 napban 131 g szemetet termeltem, amely háromnegyedét tölti ki egy 20 cm magas és 10 cm átmérőjű tárolónak. Mindez támogató barátaim és a Vászonzsákoslány nevezetű youtuber tartalmainak segítsége nélkül nem valósulhatott volna meg. Örömmel töltött el, hogy végre van egy megoldás, amit tudok alkalmazni, és látom a pozitív eredményét, amely nemcsak annyit jelent, hogy kevésbé szennyezem a környezetet, hanem azt is, hogy kisebb mértékben mérgezem magam, mivel olyan dolgokat veszek, amelyekre valóban szükségem van, így sokkal több pénzt tudok spórolni. Egy 30 napos kihívás keretében lemondtam a gyorskajáról, fehér kenyérről, édességről, csipszről és cukros üdítőről. A kihívás eleinte nehéz volt, de már ráeszméltem, hogy tökéletesen meg vagyok az egészségtelen ételek nélkül is. Szeretném, hogy a körülöttem lévő emberek is átéljék a zero waste-életmóddal járó előnyöket. Tapasztalataim magosztásával sokakat elgondolkodtatok, néhányakat meg is győzök az életmódváltásról, így történt ez anyukám, osztálytársam és kolistársam esetében is. Eddigi tapasztalataim szerint az “Úgyse tudjuk megmenteni a bolygót” vagy az “Ennek nincs értelme, úgyis alig csinálják” érvelések a leggyakrabban használtak. Ez egy rossz gondolkodásmódnak minősül, mert ha kevesen folytatnának zero waste-életmódot, nem nyílnának meg sorra a csomagolásmentes boltok. Példaként szolgál a városomban, Szentendrén néhány hete megnyílt második ilyen jellegű bolt.

Készítettem egy prezentációt a szemetelésről, melynek első felében 30, a mindennapi életünkben használt tárgyat mutatok meg, és a hallgatóságnak el kell döntenie, hogy melyik szelektív hulladékgyűjtő kukába dobná azokat. Már sokaknak megmutattam, és sajnálatos módon 90%-ban rossz választ adtak, ugyanis a 30 tárgyból (hőpapír, toll, rágó, szívószál stb.) a legtöbb esetben egyik sem újrahasznosítható. Két osztálytársammal elhatároztuk, hogy a prezentációt majd az iskola többi osztályának is megmutatjuk. Továbbá az igazgatóságnak felvetettük, hogy létre szeretnénk hozni egy zöld klubot, amelyben azon diákok vennének részt, akiket érdekel a környezettudatosság. Én és barátaim is azért tudtunk életmódot váltani, mert valaki a közösségünkben példaértékűen cselekedett. A klubnak is ez lenne a lényege, vagyis példát mutatunk másoknak, mások is példát mutatnak a barátaiknak. Szeretnénk, hogy mindenkihez eljusson a bolygónk megmentése iránt való lelkesedés és cselekvés!