Júlia (16 éves) pályaműve

„A műanyag nyaralni szeretne.”

Szerintem a műanyag a hibás. Ő tehet a globális felmelegedésről, a hulladékhegyekről, az óceánban úszkáló szemétszigetekről és az élőlények kihalásáról.

Jönnek a műanyag flakonok, fogják magukat és belesétálnak a tengerbe. Értem én, hogy nekik is kell egy kis pihenő a sok fárasztó munka közben. Mert valljuk be, szinte mindent nekik köszönhetünk, belőlük van minden, amit az ember szeme-szája megkíván. Az ásványvizes palacktól kezdve (amit sokkal szebb és színesebb kancsókban is hordhatnánk), a tejfölös dobozon keresztül a szemüvegemig minden belőlük készül. Szóval igen, megértem, nehéz folyamat, amíg a földgáz és a kőolaj műanyaggá válik, már ebben is kifáradnak, de hogy utána még használjuk is őket… Nem csodálom, hogy folyton panaszkodnak az újrahasznosító üzemben, hogy “ne, ne, kérlek, ne olvassz be minket, már elfáradtunk, inkább vigyél a tengerhez egy kicsit pihenni”. Ezek után még csodálkozunk, hogy inkább oda dobják őket, ráadásul még az emberekre fogjuk, pedig ők nem tehetnek semmiről. Most mondd meg őszintén, te nemet tudnál mondani egy megfáradt kupac szemétnek? Na ugye, hogy nem?

Szóval nem csoda, hogy a vizekben egyre több műanyag úszkál. Hiszen mi, emberek is egyre többen és egyre sűrűbben megyünk nyaralni manapság. Stresszesebb a munka, kell a kikapcsolódás. Igazán elnézhetnénk nekik is. De nem, ehelyett kihalásszuk őket, hogy minél kevesebben legyenek szabadságon. Nincs sok értelme, ennyi erővel már horgászhatnánk rendesen is, halat, delfint, bálnát, hisz abban is ugyanannyi műanyag van, mint magában a vízben. És még nekiállunk sopánkodni, hogy mérgezik a vizeket, kevesebb élelemhez jutunk stb., stb. De kik is mérgezik? Hiszen mi, emberek vagyunk azok, akik nem vagyunk képesek nemet mondani egy megfáradt kupac műanyagnak. Tanuljunk meg nemet mondani az egyszer használatos evőeszközökre és a nejlonzacskókra. A műanyag belefáradt, szegényt hagyjuk kikapcsolódni egy kicsit.

De nem azt mondom, hogy helyette inkább mást dolgoztassunk, példának okáért legyen minden fából. Nem, annak is ugyanaz lesz az eredménye. Hogy nézne már ki a csatorna tele fadarabokkal? Félnék, hogy a végén még életre kelnek és leigázzák a várost a faemberek.

Inkább használjunk minden anyagból egy keveset, használjuk a fémet és a fát is, hisz a műanyag biztos örülne, hogyha megoszthatná a munkát, és nem egyedül kellene minden feladatot betöltenie.

Emellett úgy is lehetne segíteni az anyagok munkáját, hogy minden tárgyból olyan fajtát keresünk, ami sokáig kibírja. Ne egy tömeggyártott széket vegyünk, amiről tudjuk, hogy úgyis ki fogjuk dobni egy év múlva, mert annyit bír ki, hanem inkább keressünk minőségibb terméket, amely tovább bírja.

Mint említettem, ne csak a fát dolgoztassuk a műanyag helyett (hogy is nézne ki fából a szemüvegem?), mert egy idő után mind megunja a betöltött szerepét, és csak hanyagabban végzi a munkáját. Az emberek ilyenkor megpróbálnak a fa kedvében járni, és új tárgyakat akarnak készíteni belőlük. De a fa mégsem erre vágyik, ő is elfáradt, szeretne inkább megpihenni az erdő egy eldugott részén, ahol senki sem zavarja. Vagy arra kérné az embert, hogy égessék el, s így hamuként világot láthat, utazhat mindenfelé. Megnézheti a levegő széles fellegeit, köszönhet a fecskéknek, aztán aláhull, legjobb barátjával, a kipufogógázzal együtt, hogy üdvözöljék a járókelőket is, akik egy köhintéssel szoktak válaszolni az üdvözlésre. Vagy elmegy a tengerhez, megnézi a pajtásait, hogy hogy van a műanyag és az olaj, miként töltik szabadnapjaikat a vizeknél.

Tágas a világ a hulladék szemével nézve is, de én inkább saját magam tapasztalnám meg.