Viki (13 éves) pályaműve
„Ha én lennék a polgármester, az utcákat fákról, bokrokról nevezném el: Kökény utca, Ribizli tér, Hársfa utca…”
Hajdú-Bihar megyében, Biharkeresztesen élek a családommal. Sokat hallottam már az iskolában, a médiában a klímaváltozásról, környezetvédelemről. A szüleim egyre többet tesznek azért, hogy védjük környezetünket. Így nem volt olyan nehéz ötletelni anyáékkal és a tesómmal azon, mit kellene megvalósítani a városunkban, ha egy jó tündér teljesítené a kívánságomat és én lennék a polgármester.
Vannak olyan dolgok, amik már működnek nálunk, de nem környezettudatosan. Ilyen a kertészkedés, ami a közmunkaprogramban valósul meg. Csak egy kicsit kell átalakítani, és már nem is kell vegyszert használni. „Kártevőkergető” növényeket ültetnének a különböző ágyásokba. Például: körömvirágot a paradicsompalánták közé; kaprot is vetnénk, mert így olyan rovarokat csalogatnánk a kertbe, amelyek a levéltetveket fogyasztják. Természetesen szakembereket is bevonnánk a programba, akik segítenék a termesztést. Ilyen hozzáértő embereket pedig a helyben működő szakiskolában képeznénk. Talán így megállna a fiatalok elvándorlása is. Városi komposztálót is létesítenénk, ahol lerakhatja a lakosság a konyhai hulladékát. Meg is oldódna egy fontos probléma, no meg a trágyázás is. A termést a városban működő konyhák használnák fel, hogy minél szélesebb körben tudják azokat fogyasztani az emberek.
Biharkeresztes határában sok évvel ezelőtt termálvizet is találtak. Mind a mai napig nem történt meg a felhasználása. Pályázati forrásokból hasznosítanám. Legelőször az intézmények fűtését oldanám meg belőle.
Napkollektorokat is telepítenék. Ebben a témában is vannak pályázati lehetőségek. A társasházak fűtését korszerűsíteném ebből a forrásból.
Ebben a rohanó világban érdemes lenne olyan programokat is meghirdetni, amelyek közelebb hozzák az egy városrészben élőket. Ők lennének a felelősök utcáik tisztaságáért, parkosításáért.
Versenyt is hirdetnék nekik „Tiszta udvar, rendes ház” címmel (régen volt ilyen – a nagymamám mondta). Anyukáknak, nagyiknak klubot alapítanék. Itt megtanulhatnák egymástól és meghívott szakemberektől, hogyan lehet vegyszermentes háztartást vezetni. Az én Anyukám tud szappant főzni, remek előadó is, így már megvan az első találkozó programja. Van olyan nyugdíjas néni a városban, aki ismeri a papírfonás tudományát. Az iskolákban meghirdetett papírgyűjtésen összegyűjtött alapanyagot így újrahasznosítanánk. A megfonott termékeket eladnánk, és az így összegyűjtött pénzből lehetne facsemetéket, virágmagokat vásárolni. Közösségi feladat lenne a faültetés is például a Föld napján vagy a város napján. A városban kijelölt helyen fát ültetnének azok a családok is, ahol baba születik, a szerelmesek, akik megházasodnak, a ballagó diákok is. Van egy szuper tó is a közelünkben, ahova halakat is szoktak telepíteni. Ebbe a munkába is bevonnám az embereket.
Versenyre is hívnám az itt élőket! Díjaznám azt a munkahelyet, ahol a legkevesebben dohányoznak. Jutalmat kapnának, akik kerékpárral vagy gyalog közlekednek a városban. Nem olyan régen épült meg a városon átvezető kerékpárút, a biztonsággal sem lenne baj. Az intézmények is versenyezhetnének: ki használja a legkevesebb papírt. Autómentes napot is hirdetnék.
Remélem, sokan gondolkoznak környezettudatosan a városomban, és előbb-utóbb látható eredménye is lesz. De ha nem, akkor talán az én jó tündérem megsúgja a felnőtteknek, hogy nem kell messzire menni egy-két jó ötletért!
