Lehel (9) pályaműve
“Azért vannak védett állatok, mert kevés van belőlük. A természet és benne az állatok pótolhatatlan kincsünk, hát vigyázzunk rájuk!”
Egyszer volt, hol nem volt, még az üveghegyen is túl, ott, ahol a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy mókus, a neve Mogyoró. Mogyorónak volt két mókus barátja, akikkel nagyon sokat játszottak: bújócskáztak, fogócskáztak a fakoronák lombjai közt. Mogyoró barátait úgy hívták, hogy Melinda és Barnabás. Ez a három barát elhatározta, hogy mindörökké szeretni fogják egymást, jóban-rosszban összetartanak.
A mókusoknak sok bosszúságot okozott az emberek által keltett zaj, akik sok fát kivágtak, utakat építettek, kutyákat sétáltattak, a mókusoknak pedig alig-alig maradt ennivaló és hely.
Egyszer a három jó barát a lombok között fogócskázott. A játék hevében pont arra a fára tévedtek, amit az emberek épp akkor vágtak ki. Ahogy a fa kidőlt, kishíján maga alá temette Mogyorót. Akkor tudták meg, hogy a hajdani nagy erdőből még megmaradt néhány fát is kivágják, mert egy benzinkutat építenek oda, így nem marad semmi életterük. Mogyoró, Melinda és Barnabás nagyon elkeseredtek. Mikor az emberek kivágták az erdő utolsó fáját is, szerencsére valaki észrevette, hogy szegény mókusok milyen lehetetlen helyzetbe kerültek, és panaszt tett a miniszterelnöknél, figyelmeztetve, hogy így ki fognak halni. A miniszterelnök azonban csak kacagott ezen.
Néhány nappal később, mikor Mogyoró, Melinda és Barnabás épp egy kutya elől menekültek a hajókikötőben, beleugrottak egy nyitva felejtett ládába. A rakodómunkások hajóra tették a többivel együtt ezt a ládát is. Ezzel megkezdődött a világ körüli utazásuk.
A hajó Európából Dél-Amerikába ment. Mikor a hajó megérkezett, lehordták a ládákat, és végre kiszabadultak a mókusok. Meglátták az erdőt, és akkorát szaltóztak örömükben, hogy mindenki felfigyelt rájuk. Eltelt egy hét, egy hónap, az őserdőben sok napfény, de sok veszély is leselkedett rájuk. Nagyon kellett figyelniük, mert sok nagy állat élt a dzsungelben, akik könnyűszerrel felfalhatták volna őket.
Idővel kezdett honvágyuk lenni a mókusoknak. Kerestek egy hajót, amire az volt ráírva, hogy Afrika, de mivel a mókusok nem tudtak olvasni, ezért gyanútlanul felszálltak rá. Amikor a hajó aztán kikötött és leszálltak, csodálkozva látták, hogy rossz helyre érkeztek. Ám mire észbe kaptak, a hajó már továbbment nélkülük. Cseberből vederbe kerültek, itt is kígyók és krokodilok elől kellett folyton menekülniük. Három hónap is eltelt, mire jött végre egy hajó, amire az volt írva, hogy Európa. Mogyoró, Melinda és Barnabás érezték, hogy ez a megfelelő hajó. Felszálltak rá, újabb utazás vette kezdetét. Amikor aztán a hajó kikötött, a mókusok kiszálltak, és örömmel látták, hogy hazaértek. Otthon lassan következtek a választások. A három jó barát sokat beszélgetett világjáró kalandjukról.
Az emberek új miniszterelnököt választottak. A mókusok múltkori patrónusa nem adta fel, elment az új államfőhöz is, és személyesen megkérte, hogy telepíttessen kiserdőt, hogy legyen otthonuk az állatoknak. Az új miniszterelnök rábólintott. A három mókus boldogan élt a város mellé telepített új kiserdőben.
Azért vannak védett állatok, mert kevés van belőlük. A természet és benne az állatok pótolhatatlan kincsünk, hát vigyázzunk rájuk!
