Réka (12 év) pályaműve
„Erdőt szeretnék és mezőt, rajta szarvasokat, őzeket.”
Mozdulj, világ! Mozduljatok, gyárak, vállalatok, politikusok! Húzzatok a lábatokra bakancsot, és végre menjetek! Nézzétek meg, mi vesz minket körül, a fákat, a madarakat, a szárazföldet, a tengereket… Kapcsoljátok le a villanyt, húzzátok fel a redőnyöket, hadd süssön be a Nap! Tárjátok ki az ablakokat, hogy beáradjon a friss levegő! Szívjátok magatokba a természet erejét, amíg lehet, amíg ad, amíg el nem vesz, mert holnapután már késő lesz!
Írjatok bakancslistát, keveset, éppen annyit, mit szeretnétek! Mit, sok pénzt? Boldog életet? Hol költitek majd el? Meglesz-e még a hely, ahova el akartok utazni? Lesz-e delfin, akivel közösen úszhattok, tengerpart homokkal, állatkert állatokkal? Az én bakancslistám így szól:
– Erdőt szeretnék és mezőt, rajta szarvasokat, őzeket.
– Szeretnék örökre telet, és télen hógolyózni.
– Szeretnék örökre őszt, és ősszel gesztenyét gyűjteni.
– Szeretném tavasszal várni a költőző madarakat.
– Szeretnék nyáron tiszta vízű tóban hűsölni.
– Szeretnék minden évben méheket nézni, ahogy gyűjtik a virágport.
– Szeretnék tiszta, friss levegőt szívni.
Szeretném, hogy ez mind valóra is váljon!
A hideg területek felmelegednek, a sarkkörökön a jég olvadni kezd. Ezért a tengerszint megemelkedik. A tudósok azt jósolják, hogy ez az emelkedés 9 és 88 centiméter között lesz. A szigetek és a part menti övezetek víz alá kerülhetnek és végleg eltűnhetnek. Velük együtt több növény és az azokon élő állatfajok kipusztulhatnak. A hőmérséklet-emelkedést a légkörbe került káros anyagok okozzák, amelyek az ózonréteget elvékonyítják, így az ultraibolya-sugarak könnyebben behatolhatnak a Föld felszínére.
Ezt csak mi, emberek tudjuk megállítani, és azok a vezetők és politikusok, akik befolyással vannak a Világra. Valahogyan egyensúlyt kellene találni a környezetünk, a társadalmunk és a gazdaságunk között.
A következmények, amikkel számolnunk kell, ha nem cselekszünk időben:
„Bolygónk mindig erősebb volt és lesz, mint mi, nem tudjuk elpusztítani.
De ha átlépünk egy bizonyos határt, ő söpör le minket a felszínéről, és nélkülünk létezik tovább.
Nem őt kell megmentenünk, inkább felismerni korlátolt képesseégeinket és alkalmazkodni hozzá.” (Paulo Coelho)
