Bence (17) Pályaműve

Stressz. Az emberi szervezetnek a külső behatásokra adott válasza. Szerintem pedig az emberiség legnagyobb problémája.

Gondoljunk bele! Az öntudatra ébredésünk óta, valamilyen formában, de velünk él a stressz. Óvoda, iskola, munkahely, de gyakorlatilag az egész világ egy potenciális stresszforrás. Kijelenteni rossz, de ez elkerülhetetlen, akármit is teszünk érte, ezért is van egy egészséges szintje ennek, csak sajnálattal látom, úgy a környezetemben, mint a nagyvilágban, bár sok esetben eluralkodik felettünk, és ennek fizikai és szellemi jelei is megfigyelhetőek, de ismernünk kell azt, hogy mik lehetnek a kiváltó okok, és mit is kell valójában nézni.

Általában befolyásolhatatlanul stresszelünk, így ez nehezebben is kezelhető megfelelően. Gyakori forrás lehet az emberi kapcsolatok hiánya, a különböző próbatételek, amiket az élet elénk állít, lehet ez egy traumatikus esemény, például fontos hozzátartozó vagy közeli barát elvesztése. A magunkba fojtott érzelmek, amik belülről kezdenek minket szépen lassan felemészteni, majd stresszbe kényszeríteni, a társadalom és a vele járó folyamatos megfelelési kényszer, hogy mindig van egy ránk kiszabott szint, amiből nem adhatunk lejjebb, vagy az én koromban a felnőtté válás. Még sokan nem akarják elfogadni, hogy ez meg fog egyszer történni. Szeretnék érezni a biztonságot, hogy valaki megoldja a problémájukat és gondoskodik róluk.

Rohan az élet, és fel kell vele vennünk a lépést, de néha álljunk meg egy pillanatra, és nézzünk körbe egy kicsit. Vegyük észre, amit a testünk és az elménk ad, illetve próbáljunk figyelni a körülöttünk lévő emberekre is. Minél hamarabb sikerül ezt felismerni, annál egyszerűbb lesz megszüntetni. Ez egy lépcsőzetes folyamat. Akinél elindul a stressz, az elindul lefelé egy végtelennek tűnő lépcsőn, és egészen addig tud süllyedni, ahonnan már aligha vezet visszaút, vagy egy életre szóló nyoma marad.

A könnyedebb és kezelhetőbb fajtája a hirtelen stressz. Ez lehet a munkahelyen egy váratlanul jött feladat vagy az iskolában egy rossz jegy. Ilyenkor megfigyelhető a szomorúság, az ijedtség vagy rémület, vagy az étvágytalanság is. Van viszont egy ennél sokkal zűrösebb és súlyosabb stresszelési mód, hogy ha szüntelenné kezd válni, teljesen magunk köré fonja magát, és meghatározó része a mindennapjainknak, ilyenkor beszélhetünk tartós stresszről. Ez már közel sem játék, hiszen a szervezet erre adott reakciói hátráltathatnak minket az életünkben való előrehaladásban. Ilyen lehet a szorongás, amit félelem, rossz előérzet, feszültég és alvászavar kísér, de vele jár még a harag, a fásultság, az érzelmek és a boldogság eltűnése, a depresszió, tartósan rossz közérzet, pánikrohamok, de vannak testi jelei is, mint az elhízás vagy soványság és a hajhullás. Ne hagyjuk eddig elfajulni a dolgokat, igyekezzünk megelőzni azokat.

Igenis van lehetőség a gyógyulásra és a stressz csökkentésére. Túl kell lássunk a hétköznapok és az élet nagy problémáin, nemcsak sötét és bajjal teli az élet, hanem van egy gyönyörű oldala. Keressünk társas kapcsolatokat, beszélgessünk az érzéseinkről, és hallgassuk meg másokét is, így nemcsak magunkat, de társainkat is segíteni tudjuk a stressz elkerülésében, valamint így könnyebbé válik az egész élet, hiszen van hova fordulnunk tanácsért, és érezhetjük, hogy tartozunk valahova. Fogadjuk el magunkat, hogy legalább magunkkal ne álljunk hadilábon, ezzel is kiiktatva egy stresszforrást, és tudjuk azt, hogy igenis fontos része vagyunk a társadalomnak, nem pedig csak egy homokszem a parton.

Összefoglalva: a stressz ott van velünk minden egyes nap. A kérdés csak az, hogy ki irányít kit. Mi a stresszt vagy a stressz minket.

Ha kéne választani hármat, hogy számodra mit jelent, Te mit választanál? Benne lenne az egészség, a biztonság, a jövő?

Habár nem vesszük észre, mindennapos probléma a klímaváltozás a 21. században.  Gondoljunk bele: egyik nap -3 C° van, míg a következő napon 10 C° a hőmérséklet. Ez normális? A válasz magától értetődő: nem!

Az időjárás szélsőséges, és a fájdalomcsillapító szedése már-már szokássá vált egy migrénre hajlamos személynél. Ez „csak” két ok, amivel felhívható az emberek figyelme a klímaváltozás következményeire, de még nem is említettem a jövőt és Földünket.

Jövő. Szép és elgondolkodtató szó. Itt is megoszló lehet a vélemény, hisz valaki a jövő heti záró vizsgán agyal, míg más éppen a családalapításon gondolkozik. Egy a közös ebben a két dologban: reménnyel telik, a remény mögött pedig hit áll.

Kevés helyen van kihangsúlyozva a hit fontossága. Ha nem hiszünk abban, hogy ez a világ, ez a kialakult helyzet még menthető, nem is lesz az!

Igenis fontos, hogy ne dobjunk félre egy cigicsikket, hogy ne járjunk az 500 méterrel arrébb lévő boltba autóval, és az is, hogy ne vegyünk meg minden haszontalan kacatot, amit utána kidobunk a legközelebbi kukába.

Ezek kis dolgok, de hatalmas kárt tudnak okozni. Ha mindezt hagyjuk, hogy benyeljen minket, azt nem fogjuk tudni legyőzni!

Földünkön a több mint 7 milliárd emberből igen kevés az, ki felelősséget érez azért, hogy éghajlatunk rendben működjön.

Én azt szeretném, hogy a majdani gyerekek egy egészséges világban nőhessenek fel, és a faültetés számítson egy hasznos, ám természetes programnak. Azt szeretném, hogy ne kelljen küzdeniük azért, hogy ne legyen mindennapos a szemetelés. Azt szeretném, hogy nagy mosollyal menjenek szánkózni télen egy gyönyörű hóesés közepette, amikor annak az ideje van. Azt szeretném, hogy ne kelljen aggódniuk a nagyszüleik miatt, hogy hogyan viselik az időjárást, és végül azt szeretném, hogy nyugodtan élvezzék a természet szépségét.

Te mit szeretnél?

Tehát élet. Csodálatos. Napsütésre és csicsergő madarakra ébredni, egy gyermek első kacaja, az első szerelem, egy diploma megszerzése, a gyógyulás megélése, utazások idegen, ám lélegzetelállító helyekre, egy meseszép történet elolvasása/megismerése és végül egy mindent elsöprő, élményekkel és szeretettel teli élet elmúlása.

Mindezt nem vonhatjuk meg az emberiségtől!

Vigyázz a Földünkre, mert Ő ad nekünk mindent!