Endi (11) Pályaműve

„Jóval érzékenyebb vagyok a légúti por- és pollenanyagokra.”

Először is meg kell említem, hogy olyan sok betegségem van, hogy az orvosi papírjaim centiméterben mérhetők. Hogy mi történt velem? Hogyan élem napjaim? Hogyan éljek egészségesebben? Erre a kérdésre a választ egy A/4-es lapra nehéz belefoglalnom. Azért megpróbálom.

Kicsit korábban érkeztem a világba, mint ahogy a doktor bácsi tervezte, ezért inkubátorban erősödtem egy ideig. A mozgásom, fejlődésem eltért a többi kortársamétól. Az agyalapi mirigyem nem fejlődött ki teljesen, így mozgáskordinációs akadályaim vannak. De erről később írok. Négyéves koromig nem volt mondanivalóm sem. A szüleim azért úgy szerettek, ahogy vagyok, akkor is, ha más ütemben fejlődtem, mint a többi kortársam.

Mivel anyukám nevelőszülő volt, így érkezett egy beszédes kislány a családunkba. Sokat segített nekem, és utána annyit beszéltem, hogy később az osztálytársaim azt mondták az egyik kirándulás alkalmával:

– Endi, ha nem fogod be a szádat, most már leütünk egy bőrönddel!

A szüleim azt szokták mondani, hogy riporternek kellene mennem, vagy bemondónak.

Egy-két éves koromig hideg-meleg allergiás voltam. Nem tudtak kivinni, még szánkózni sem, mert az arcomon fehérjekiütések jelenetek meg, és bedagadt a torkom. Fulladoztam. A doktor néni azt mondta, hogy a kinti-benti hőmérséklet különbözete nem haladhatja meg a 15 Celsius-fokot, mert akkor megfulladhatok.

Majd jött a tejallergia, de mire ez kiderült, minden szülinapomat a kórházban töltöttem. Hányás, hasfájás, puffadás, fejfájás a szokásos tünet. Két évig nem ehettem tejtermékeket. Csokit sem! Túró Rudit sem! Hátha kinövöm. Kinőttem. Megtudtuk, hogy már csak tejcukor-allergiás vagyok, egyből elmentünk a bevásárlócenterbe, és vettem magamnak egy tábla csokit, és elkezdtem sírni. Ezt csak a sorstársaim érthetik meg. A tejcukorra laktózcseppet használok. Ha egyszer is elfelejtettem bevenni a cseppet, nos, akkor ördög búj a bugyimba! Barnamaci a gatyám szárába!

Az allergiavizsgálatoknál kiderült, hogy egy átlagos gyereknek az IGA-szintje: 0-100. Hát persze, hogy én ebből is jobb vagyok. 1713. Ez azt jelenti, hogy jóval érzékenyebb vagyok a légúti és por, pollen anyagokra. Erre gyógyszert és orrsprayt kapok. Nem is csinálok ebből nagy gondot. Csak egy dolog fáj, hogy nem tudok a mamáékhoz átmenni, ott aludni, mert a házukban penészgomba van, és attól egyből befulladok, de erről ők nem tehetnek

osztályos koromban, karácsony előtt egy héttel hirtelen összeestem. Olyan lelki sokk ért, amit nem bírt a szervezetem elviselni. Epilepsziás lettem. Háromhavonta, három éven keresztül jártam a kórházba, pénteki napon. Vérvételre és EEG-re. Az epilepszia miatt csak felnőtt jelenlétében biciklizhetek, nem mászhatok kötélre. Nem fürödhetek egyedül még a fürdőkádban sem. Már fél éve elhagyhattam a gyógyszereket, de folyamatosan be kell tartatom az előírásokat, mert bármikor előjöhet. Ezek az utasítások a következők: sok vizet kell innom, sokat kell mozognom. Ki kell magam pihenni, ezért este nyolc órakor le kell feküdnöm. A felesleges stresszektől pedig tartózkodnom kell. Ezeket be is tartom, és úgy gondolom, minden rendben lesz, hisz én mindent megteszek ennek érdekében.
Összességében azért elmondhatom, hogy olyan különleges gyereknek, mint nekem, különleges nehézségekkel kell megbirkóznia. Olyan az életem, mint egy mese. Én vagyok a jó Endi, aki legyőzi az akadályokat! „Szerintem… Lehetséges!”